Rubik kocka
A Rubik kocka, lánykori nevén Bűvös kocka műfajteremtő játék. A 3x3x3 osztású, háromdimenziós tárgy oldalai a közepében található rugós térkeresztnek köszönhetően elforgathatók, a játék mégis mindig egyben marad. A forgatás következtében a színek összekeverednek, és beláthatatlanul sok, kb. 43 milliárd színkombinációt hozhatnak létre. A játék célja, hogy megfelelő forgatási lépésekkel visszaállítsuk az eredeti, rendezett színösszeállítást. „Isten algoritmusa”, azaz a rendezéshez szükséges minimális lépésszám a tudomány mai állása szerint a 20. A megoldáshoz egyeseknek 7,08 másodperc, másoknak akár 40 évnyi kitartó próbálkozás szükséges.
A feltaláló, Rubik Ernő szobrásznak készült és kortársainál intenzívebben foglalkoztatta az ábrázoló geometria. Később építészeti tanulmányaiban erősödött meg benne a szerkezet, a konstruálás iránti érdeklődés. Az Iparművészeti Főiskolán tanítási kísérletében kiemelt szerepet kapott az elemekből való építkezés, a testek darabolása, a színek és formák összhangja. Minden jel arra mutat, hogy 1974-ben éppen ebben az összefüggésben, tanítási módszertani kérdésként merült fel benne a kocka problémája és a megalkotás vágya.
Bár a kocka a világ egyik legeredetibb tárgya, természetesen nem légüres térben született. Rubik Ernő világában alapvetően meghatározó a képzőművészet szerepe, a matematikai ihletésű alkotók tevékenysége, mint pl. Piet Mondrian holland festő geometrikus absztrakciói, M. C. Escher holland grafikus térkonstrukciói és vizuális rejtvényei, vagy Victor Vasarely magyar festő optikai festészete. Az előzmények sorában természetesen bekapcsolhatók a kocka vérszerinti vagy éppen fogadott játékrokonai is: Solomon W. Golomb amerikai matematikus játékát pentomínója, Piet Hein dán feltaláló 3 dimenziós szómakocka játéka, és az európai játékkultúrára fontos hatással bíró kínai eredetű tangram. A kockához rendszerében mégis leginkább Sam Lloyd amerikai matematikus 1873-ban feltalált, 15-ös tologatós rejtvénye áll, amely ugyan 2 dimenziós, de sorozatos mozgatáson alapul, és célja a káoszból a rend megteremtése.
A klasszikus kocka megszületését hosszú játszadozás és kísérletezés előzte meg. A megoldás ötletét egy Duna parti sétán a folyóvíz által görgetett, legömbölyített kavicsok látványa inspirálta, ugyanis a kocka alkotóelemei a kavicsok formájához hasonló lekerekítéssel váltak forgathatóvá és egymást minden mozgási fázisban összetartóvá. Rubik Ernő maga is csak a végleges konstrukció kidolgozása után ismerte fel, hogy a kocka jó játék és így értékesíthető. A nagy találmány, a klasszikus 3x3x3-as kocka 1977 karácsonya óta változatlan megjelenéssel kerül a piacra. A kockakereskedelem hamar túllépett az ország határain, és ma már túl van minden határon. Sikerének megfejtése máig a legnagyobb rejtvény feltalálója számára, hiszen reklám nélkül futja világkarrierjét, miközben szemléltetőeszközből játékká, játékból univerzális szimbólummá vált.
A kocka élő tárgy, amely kreatív energiákat szabadít fel, és ennek következtében a kultúra minden területén hatást gyakorol, új tárgyak, tevékenységek és jelenségek kialakulását eredményezi. Megfejtői és gyűjtői személyes és virtuális baráti körökbe szerveződnek, társadalmi kultusza Japánban és az USA-ban kiemelkedő. A kocka a művészetben, a divat és a design világában is stílusikon, meglepő tárgyakat és alkotásokat eredményez. Felfedezhető karikatúrákon, képregényekben és graffitiken, Space Invader speciális „Rubicubism” művészetében, látható mozifilmekben és hallható slágerekben, viselhető retikülként, övcsatként vagy tetoválás formájában, használható só és borsszóróként, összecsukható elemes konyhaként, vekkeróraként, vagy USB csatlakozó alakban. A jövőre nézve megnyugtató, hogy a világ legnagyobb játékőrülete sem a feltaláló, sem a felhasználók körében nem szünetel.
Joó Emese etnográfus
