Petô András (1893-1967) orvos-gyógypedagógus egyetemi tanulmányait Ausztriában végezte, ahol később (1938-ig) többféle rehabilitációs jellegű intézményben dolgozott vezetőként is. Pető ekkor alapozta meg a később Budapesten általa kidolgozott konduktív pedagógiát. Bárczi Gusztáv támogatásával a Gyógypegagógia Tanárképző Főiskolán kapott lehetőséget elgondolásai megvalósítására az 1947/48-as tanévben. Így jött létre az általa megtervezett és vezetett Orsz. Mozgásterápiai Int 1950-ben, amely évekig a főisk. gyakorló intézménye is volt. A főiskolán egyidejűleg tanszéket kapott. Mint a Mozgásterápiai Tanszék vezető tanára 1963-ig dolgozott, ekkor létesült a Mozgássérültek Nevelőképző és Nevelőintézete, amelyben a konduktorok képzésére is programot és lehetőséget teremtett. Emlékezetes előadó, rendkívül nagy tudású, sokoldalú, ötletekben gazdag, szuggesztív személyiség volt, aki értékes, feldolgozásra, továbbfejlesztésre alkalmas kéziratos feljegyzéseket hagyott hátra. Pető a gyógyítás mellett szépirodalommal és filozófiával is komolyan foglalkozott. Gondolkodására erőteljesen hatottak a távol-keleti filozófiák, vallások, köztük is elsősorban a Tibeti buddhizmus. Ennek kapcson több alkalommal is járt távol-keleten.

 
Úttörő munkáját kezdetben inkább külföldön ismerték el: valódi jelentőségét Magyarországon azután fedezték fel, hogy az 1986-ban és 1987-ben a BBC két televíziós dokumentumfilmet is bemutatott az intézet munkájáról.

A Pető András nevét felvevő mozgásterápiai intézet ma már világhírű. A konduktív nevelési módszer révén több ezer gyermeknek sikerült iskolába kerülnie és felnőttként aktív életet élnie. A világon a konduktorképzést a Nemzetközi Pető András Alapítvány fogja össze, csakúgy mint a betegek kezelését, az anyagi eszközök mozgósítását és a szponzorok felkutatását. A Pető Intézet Kútvölgyi úti épülete ma a világ számos országában működő konduktív nevelési hálózat központja.

A konduktív pedagógia egyik legfontosabb célkitűzése – függetlenül az életkortól – az, hogy tanulni tanítson, azaz a tanulási képességeket fejlessze. A nevelés (vagyis a Pető-módszer) a konduktor személyéhez fűződik. Ő a segítő pedagógus, aki a gyermekek (és felnőtt) szellemi és fizikai fejlődéséért felelős.

A csoportos komplex program magában foglalja az egyén és a csoportra szabott különféle mozgásos és egyéb készségfejlesztő feladatok gyakorlását, és az újonnan (újra) tanultak alkalmazását különböző szituációkban.

A módszer alkalmazói arra törekszenek, hogy a hozzájuk forduló mozgássérültek visszanyerjék elvesztett képességeiket, lehetőségük nyíljon a munkába való visszatérésre és aktív, tartalmas, minél önállóbb életre. A konduktív nevelésben foglalkoztatott gyermekek 60-70%-a három éves korára többségi óvodába mehet.

A Pető-módszer nem "csodatevő" módszer. Pici korban a szülők, később (nagyjából óvodás kortól) a gyermekek mindennapos, megerőltető fizikai és szellemi munkájára épít. Nincs hozzá recept, hogy mennyi idő alatt milyen fejlődés érhető el. Minden gyerek más és más. Minden fejlődés is más. Ki lassabban, ki gyorsabban halad előre. Néha évek kellenek ahhoz, hogy először fekvő, majd ülő helyzetben megtanuljon valaki öltözni, de olyan gyermek is van, aki a zokniját, cipőjét soha nem tanulja meg felvenni. Szörnyű a kiszolgáltatottság, a konduktív nevelés azonban segíthet.