A barátai Lacinak hívják, így került rá a címkékre, hogy Hernyák Laci. Lassanként márkanév lett belőle. 7-8 budapesti étterem kínálja a boraikat. Néha Montenegróba is szállítanak, nemrégiben meg is hívták őket a Montenegrói Mimózafesztiválra, és ott az öreg halászok kóstolgatták végig az etyeki fehérborokat. Fontosnak tartja, hogy megtaláljuk a magyar bor helyét külföldön is.

Szerbiában élt, amikor 1991. október 22-én megkapta a katonai behívóját. 33 évesen kellett volna Vukovárra mennie. Akkoriban volt egy cége, közgazdászként dolgozott, és Csantavéren éltek. Akkoriban látványosan vitték a szerbiai magyarokat a háborúba. Éjszakánként hallgatóztak, hogy nem hozzájuk jönnek-e. Lacit az elsők között hívták be. Fiatal volt, magyar, jól menő céggel, ezt akkor nem tekintették jó példának, ezért kapott behívót. Vukovár a háborúban romvárossá vált, az volt a legrosszabb hely, ahová katonát csak vihettek. Valóságos népirtás folyt ott.

Amikor a kezében volt a behívó, hazament, összepakolta a legszükségesebbeket, és a feleségével együtt még aznap átjöttek a határon. Tartottak tőle, hogy feltartóztatják őket, mert a behívottak listáját levitték a határra, és azokat nem engedték át, akik rajta voltak. Elhatározta, hogy ha félreállítják, az autójával áttöri a sorompót. De végül átengedték. 200 márkával jöttek át az országba, 100-at el is költöttek rögtön az első éjszakán, mert Szegeden, a Tisza Hotelben találtak csak szállást.

Fél évet Kiskunfélegyházán egy faházban töltöttek és várták, hogy visszamehessenek. Amikor rájöttek, hogy már nem tudnak hazamenni, átmentek Kecskemétre, ott próbálkoztak. Kezdésnek cipőt árultak a piacon. A felesége ohridi gyöngyökből készült ékszerekkel foglalkozott.

Kecskeméten nem találták meg a számításukat, ezért feljöttek Pestre. Saját dolgot akartak csinálni, amivel termelni is tudnak. Megismerkedett dr. Kállai Miklóssal, aki borászati tanszékvezető, és ő felajánlotta a segítségét. A budafoki laborban állították elő az első borpárlatot, azzal kezdtek el dolgozni. Aztán kijöttek Etyekre, mert nem találtak Pesten olyan palackozót, aki kisebb tételeket is vállalt. Ezután már Etyeken is ragadtak.

Végül Laci megtalálta Etyeken a romos pincesort, és megkereste a tulajokat. Az első pincéjét 15 ezer forintért szerezte liciten, a másodikat 45-ért, a harmadikat 130 ezerért. Akkor még csak minimális borkultúra volt Etyeken.

Felújították a pincéket, Laci kőműves apja, és a barátai is segítettek. 1997-ben maradtak még jó hordóik, vettek szőlőt, behatóbban megismerkedtek a borral, eljártak sváb szüretekre. Gombai és Báthori, két nagyon jó borász volt a segítségükre, mellettük sokat kóstolgattak. Az első boruk, a 97-es évjárat, nagyon jól sikerült.

Az első feldolgozásnál nem volt semmijük, darálót kértek kölcsön, a felesége tésztaszedőjével és a darálóval nyomták át az 1000 kiló szőlőt. Az első boruk így született meg: Sauvignon Blanc 97-es évjárat. 1998-ban ezzel mentek le Szegedre, a borfesztiválra. Abban az évben az övék lett a legszebb bor 41 pince közül. Most már tudja, hogy mi volt annak az első bornak a titka, mert már többet tud a borokról. Kíméletesen préselték, mert nem volt rendes présük, és kis hordóban tartották, ezért nem tudott nagyon felmelegedni. Azóta is ezt a mintát követik, csak modernebb gépekkel.

Nagy dolognak tartja az életet, amiért meg kell dolgozni. Úgy gondolja, ha találunk az életben egy olyan dolgot, ami tetszik, akkor képesek vagyunk hajnaltól estig kapálni érte. Hisz sokan nem tudják, hogy mire képesek, mert el vannak lustulva.

Kecskeméten megéltek olyan napokat is, hogy bizonytalan volt, ki tudják-e fizetni a jövő havi lakbérüket. Olyan is volt, hogy Etyeken, egy újhegyi présházban akarták kihúzni a telet, és ott kellett kemencét építeni sárból, hogy tudjanak melegedni.

Laci szerint a külhoni magyarok megedződtek, mert odaát keményebbnek kellett lenniük, ezáltal nagyobb bennük a szikárság. Ez az edzettség és, hogy a fia is ezt a munkát választotta, kitartást ad neki, hogy tovább tegye a dolgát. Szeret horgászni, meditálni, jógázni, futni és teniszezni, de ezeket csak a nyugdíjba vonulása után fogja gyakrabban művelni.

Sosem érezte a hátrányát annak, hogy külföldről jött, mert ha segítségre szorult, akadt segítsége. Nem kezelték jöttmentként. Amikor már anyagilag rendbe jöttek, és meg tudták főzni a napi ételüket, plusz egy tányért mindig kitettek az asztalra, hátha bejön egy vándor, akinek szüksége van egy tál meleg ételre.

1998-ban 1 millióért vettek házat. A barátai segítettek felújítani a fürdőszobát, a tetőt. Azóta ők is segítenek ott, ahol tudnak. „Nálunk mindig vár egy kapa, egy pohár bor, és egy ágy.”

Saját filozófiája szerint, utólag meg lehet fogalmazni, hogy készítsd a bort. Eleinte nem tudatos. Ahogy lépkedünk a tésztaszűrőtől a legmodernebb présig, az úton van még sok kis prés. És mindegyiknél ugyanazt az eredményt szeretnénk, a legjobb bort elkészíteni. Minden bor hasonlít a készítőjéhez. Ha a borász tele van rezgéssel, a bor is rezeg. A Hernyák bor, egy harmonikus bor. Szép teste van, beérett szőlőből készül. A harmónia és az egyensúly a legfontosabb dolgok az életben, bárhová lépünk, mindig ezeket próbáljuk megtalálni. A bornál ugyanezek a tényezők számítanak.

Laci szerint a magyar bor a talajtól magyar. És attól, ami a fejünk fölött van: a nap, a szél és a klíma. És maga a készítő. Egy etyeki bort például csak Etyeken lehet elkészíteni. Nem használnak kereskedelmi forgalomban lévő élesztőket, mert az idegen vonalat vinne a borba. Az élesztő arra van hatással, hogy milyen aromaanyagokat tárnak fel a szőlőben, ezért célszerű sajátot használni. Laciék 2008-ban kezdték meg az etyeki élesztők szelektálását. Jelenleg egy olyan labort keresnek, ami minden ősszel tudná nekik ezt a fajta faélesztőt szállítani. A faélesztő ugyanis pozitív irányba viszi el a bort, szebb lesz tőle.

Ami legjobban tetszik neki Magyarországon, az a sokszínűség. Szerinte mindegyik borvidék egy kicsi gyöngyszem, és fontos, hogy megmutassuk, a magyar bor a legjobb a világon. Az életében rengeteg kudarc érte, őt mégsem keserítették meg soha a nehézségek.